Szakítsunk!:Jackson

A kanapén ülök, és azon gondolkodom, mit csináljak az egyéves évfordulónkra. Előrántom a laptopot, keresésbe kezdek. Rengeteg ötlet tárul a szemem elé, de egyik sem hoz lázba, ezért idegesen lecsapom annak tetejét, és az elmém szüleményére bízom magamat. Tehetségem sajnos nem elég terjedelmes, így hát vadul főzni kezdek, mivel azt az egyet talán magam is meg tudom csinálni. Sietve dobálom az ételeket, mint valami robbanóeszközt, és folyamatosan az óra felé pillantgatok. Jackson ma a barátjával van, így hat óráig elkészíthetek mindent. Már csak két óra van az időből hátra, az étel pedig készen gőzölög a márványpulton. Gondolok egyet, és visszarakom a sütőbe, hogy megőrizze melegségét. Sóhajtva törlöm le a verejtéket az arcomról, amit a sütőből áradó melegség keltett. Ismét az órámra nézek, fél órám van még. Felrohanok az emeletre, ahol egyenest a fürdőszobát foglalom el. Gyorsan lezuhanyozok, fogat mosok, majd felkötöm a hajamat, amelynek néhány rakoncátlan tincse szög egyenesen áll, de előtte levetem a liszttel piszkolt ruhámat, amelyet a főzőcskézés során koszoltam össze. Mikor már mindennel kész vagyok, felkapok egy tiszta és elegáns ruhát, ami szexi, de még is visszafogott hatást kelt. A kézmosóra támaszkodok, győzedelmes mosollyal az arcomon. Tökéletesen festek a magam módján. Az étel kész, az időmből pedig még hátra van tíz perc, ami épp elegendő arra, hogy szépen megterítsek, az ajándékot pedig előhalásszam valamelyik fiókból. Miután sikeresen végeztem minden teendővel, leülök a hatalmas pultra, és várok. Az idő egyre jobban csak halad előre, én pedig egyre sűrűbben pillantgatok az órára, melynek mutatója folyamatosan csak megy körbe. Előhalászom a mobilomat, kikeresem párom nevét, majd azonnal tárcsázni kezdem.

 - Hol vagy? - szólok bele köszönés nélkül. Lábaimat a levegőben lógatom, de ez sem vezeti le a bennem felgyülemlett érzelmeket, melyek megnevezése a düh és csalódottság.

 - Nem tudok hazavezetni, mivel ittam néhány kortyot, szóval jelenleg Jae Bumnál vagyok. Értem jönnél az Oriens Hotelbe?

 - Persze - csapom le a készüléket. Idegesen borítom a kukába az egész napi munkám eredményét. Felkapom a bőrdzsekimet, és egy fekete tűsarkút. Idegesen ülök be az autómba, és egyenesen az Oriens Hotelbe megyek, hogy szakítsak vele, és a képébe vágjak minden egyes szót, amely éppen az eszembe jut. Rettentően csalódott vagyok, mivel képes volt elfelejteni ezt az egészet, és ha fel sem hívtam volna, talán haza sem jött volna. Lefékezek az épület előtt. Nagy gyorsasággal megyek be az ajtón. Már az sem tud foglalkoztatni, hogy magas sarkúban vagyok. Egyedül a düh vezérel, aminek teljes mértékben megvolt az oka. Megtorpanok a recepciós pult előtt, a hölgy a kezével jelez, hogy egy pillanat, mivel jobb kezével a füléhez emeli a telefonját. Azonnal kikapom a tárgyat, és kinyomom a beszélgetést.

 - Maga mit művel? - hördül fel.

 - Melyik Im Jae Bum szobája? - csapok az asztalra, türelmem pedig egyre jobban csak fogy.

 - A 21-es - kapja ki a kezemből mobilját. Fej veszve sietek az előbb említett számú szobához. Kabátomba jobban beburkolózok, mivel az alatta lévő ruha elég rövidnek bizonyul. A folyosón forgolódom, mire végre megtalálom azt az ajtót, amelyen a 21-es szám szerepel. Kopogtatás nélkül nyitok be, mivel elérkezett a szakításunk napja, mely pont az egy éves évfordulónkra esett. Utálom az alkoholt, azt, ha szolgának néznek, de felettébb utálom, mikor jól átvernek. A szobában sötétség van, nem látok semmit és senkit.

 - Hol vagy? - kiáltom el magamat, és elindulok az egyik légtérbe. Sem válasz, sem ember. Minden sötét és kihalt. Fényt észlelek magam mögül, így biztossá válik számomra az, hogy itt van az a seggfej. Óvatosan megfordulok, de a jelenség, ami előttem van, teljesen más, mint amire számítottam. A földbe gyökereznek a lábaim, mikor megpillantom Jacksont, aki egy vörös rózsacsokorral a kezében ácsorog előttem. Szeme csak csillog, arcán hatalmas mosoly, öltözete pedig elegáns és vonzó, ami felébreszt bennem egy vágyat, legyőzve az összes passzív érzésem, ami eddig bennem volt.

 - Boldog évfordulót, kicsim. Köszönöm, hogy megismertelek - nyújtja át a virágcsokrot. Könnyeimmel öntözöm a friss szirmokat, majd nagy lendülettel neki ugrom. Kezeimmel szorítom nyakát, melyet körbefontam az előbbi testrészemmel.

 - Szeretlek, kimondhatatlanul - csókolom egyfolytában, így hát ő is így tesz. Az eddig folytatott cselekedetünk egyre forróbbá, érzelmekkel dúsabbá és élvezetesebbé kezd válni. Egy pillanatig sem válnak el ajkaink, inkább heves táncba kezdenek. A pillangók a gyomromban egyre többen lesznek, nem tudom kontrollálni őket. Lábaim felhúzom, így rajta csimpaszkodom, mint egy kis majom. Az ágy felé vezet, majd ledönt rá. Ledobom a rózsákat, ő pedig leveszi rólam a cipőmet, és ugyanígy tesz velük. Fölém támaszkodik, érzem kellemes illatát és leheletét, mely forró és tüzes.

 - Szexi a ruhád - nyal végig az alsó ajkán, amitől még jobban kiráz a hideg, mint gyengéd érintésétől. - De még szexibb, ha nincs rajtad - húzza le rólam, és a földre hajítja. Tudom, mi fog következni, és ez már helyrehozott mindent, ami ma történt.

Little Missy